Facebook és Google+ oktatási felhasználása

2013-ra elérkeztünk oda, hogy az oktatásból már nem lehet kizárni az internetet és az IKT-s eszközöket. A diákok nap mint nap használják a világhálót, és egyszerre akár több ismerőssel is folytatnak kommunikációt. Emellett a tanárok bosszúságára (vagy örömére?) előfordul, hogy a tanóra ideje alatt is az internet adta lehetőségek felé fordul a diákok figyelme.

Ezt a fajta érdeklődést lehetne megragadni a tanároknak. A tanórán kívüli foglalkozás nagyban elősegíthetné a tanagyag elmélyítését, és ezzel egy időben a diákok érdeklődését és kíváncsiságát is felkelthetné.

Ebben a bejegyzésben a Facebook és a Google+ felületet szeretném bemutatni az oktatási felhasználásuk szempontjából, majd a bemutatás végén egy rövid összehasonlítással zárom az írásomat.

A Facebook alkalmas lehet különféle iskolai csoportok kialakítására. Például osztályszinten vagy egy tanórához, vagy szakkörhöz kötődően. Mivel ez a diákok körében sűrűn látogatott felület, így nagyobb esély van arra, hogy nem merül a feledés homályába. A tanár ide feltölthetne feladatokat, amiket a diákok otthon is elvégezhetnek. Megoszthatná itt az általa tanított tudományág újdonságait. Itt megjegyezném, hogy nyelvtanulás szempontjából is hasznos lehet, ha a tanár nem csak magyar, hanem angol vagy más idegen nyelvű linket is közzé tesz. Az órai jegyzetet megoszthatják egymással és chat-en is segíthetnek egymásnak a diákok. Bizonyos mértékig a csoporton belüli aktivitás is követhető volna a tanár részéről.

A másik felület a Google+ szolgáltatás. Egy egyszerű gmail fiókot elkészítve, már kapjuk is az üzenetet erről a szolgáltatásról. A profilunkon megadhatunk adatokat, amik alapján az ismerőseink megtalálnak minket, minden adat mellett található egy kis ikon, amin beállíthatjuk, hogy kik láthatják adatainkat. A Google+ szintén csoportok esetén lehet nagyon hasznos. Esetleg a mi óránk példáján kiindulva akár alsóbb és felsőbb évesek együtt szerkeszthetnék a csoport felületet, mint kölcsönös segítségnyújtás vagy mentorálás. Ezen a felületen szintén különféle tartalmakat, jegyzeteket vagy videó bejegyzéseket oszthatnak meg a tagok egymás között.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy mind a két felületnek vannak előnyei és hátrányai. A facebook jó alap lehet, mert biztosak lehetünk a látogatottságban, ennek ellenére azonban egy reklámokkal teletűzdelt felületet kapunk. Továbbá oda kell figyelnünk a csoportbeállításokra is (pl. titkos vagy zárt). Ha több bejegyzés is van egy nap nehéz a keresés a sok új üzenet között. Legvégül pedig meg van rá az esély, hogy egyáltalán nem koncentrálnak a feladatra a diákok, mert sok minden elvonhatja a figyelmüket. Ezzel szembe a Google egy reklámoktól viszonylag mentes felületet kínál, ahova nem kell külön regisztráció ha már rendelkezünk gmail-es fiókkal. Több bejegyzés esetén a tagek segítenek a keresésben. A bejegyzésekre akár e-mailben is reagálhatunk, de a bejegyzés alatt is megtehetjük. A csoportba csak azok vannak akik ténylegesen engedélyt kaptak. Az sem egy utolsó szempont, hogyha órán kivetítésre kerül a csoportfelület elég kényelmetlen helyzet lehet, ha a személyes facebook felületen jelentkezünk be és mindenki láthatja a személyes dolgainkat, ezzel szemben a google csoport csak az adott témáról szól. Személyes tapasztalom pedig szintén a Google+ felé dönti a mérleget, mert azt figyeltem meg hogy a Facebook-on egy örökkévalóság mire feltölt egy nagyobb terjedelmű fájlt, még a google, ezzel viszonylag gyorsan megbirkózik, emellett akár két kattintással és adathordozó nélkül a GoogleDriveból áttehetem a dokumentumokat a csoportfelületre.         

Természetesen a választás lehetősége továbbra is adott, a csoport közös döntése, hogy melyik felületet használja az oktatási célokra.

A Facebook

Facebook

A Facebook a legismertebb közösségi oldal, amelyen a felhasználók ismerőseikkel tarthatják a kapcsolatot. Minden felhasználó egy profillal rendelkezik, ahol bejegyzéseket, képeket, videókat, linkeket tehet közzé. Személyi profil mellett Facebook oldal létrehozására is van lehetőség, így cégként, szervezetként, közösségként is regisztrálhatunk, melyeket a felhasználók követhetnek.

A Facebook 2004 februárjában indították világhódító útjára, természetesen akkor még teljesen más külsővel. Az ötletgazda Mark Elliot Zuckerberg és néhány társa ekkor még csak egy kis irodában dolgoztak Kaliforniában. Az eleinte csupán néhány ezer főből álló felhasználói csoport 8-9 év alatt 1000 millió főre nőtte ki magát, mellyel kiszorította Magyarországról is az addig elterjedt MyVIP-et, vagy IWIW-et.

De honnan indult a története? Mint a legtöbb világhírű találmány, a Facebook sem ilyen méretekre lett kigondolva.
Zuckerberg már kiskorában is nagy érdeklődést mutatott a számítógépek iránt. Magántanára, David Newman elmondásai alapján nagyon nehéz volt vele tartani a lépést, aki már akkor is feltűnően tehetséges volt a programozás területén. Már 12 éves korában írt édesapja számára egy programot, melynek segítségével a családi fogászat gépei és az otthoni számítógépek közötti kapcsolatot biztosította. A neve Zucknet volt.
Középiskolás korában már készített egy zenelejátszó programot, a Synapse mellyel a felhasználók szokásait vizsgálta. Ezt a progrmaot és magát Zuckerbergt is megpróbálta megvenni a Microsoft, de a fiú úgy döntött, hogy inkább folytatja tanulmányait a Harvard Egyetemen. Egy ötlettől vezérelve itt kezdte el tervezni egy programot, mely később a Facebookot eredményezte.

Az alapvető ötlet az volt, hogy csupán a Harvard egyetem számára készítsenek egy olyan programot, amely az interneten működik, és a tanulók bejelölhetik rajta ismerősüket, valamint a kollégiumi élet mozgatórugóját, a párkapcsolatuk alakulását. Ez olyan sikeres lett az egyetemi diákok körében, hogy kiterjesztették a Harvardhoz közel álló egyetemekre is, majd később az összes többire. A népszerűség hatására további tagok belépését is engedélyezték, a végeredmény az lett, hogy mostmár mindenki aki a 13. életévét betöltötte regisztrálhat.

Kockázatok, tévhitek az informatikában

Kockázatok, veszélyek és tévhitek az informatika világában

Annak a nagymértékű társadalmi, szociális és gazdasági változásnak, melynek kezdetét sokan a rendszerváltáshoz kötnek, egyesek pedig még korábbra, igen sok következménye volt / van, és ezt a ma élő emberek véleményem szerint valamennyien a saját bőrükön is tapasztalhatnak.

Informatikai szempontból ez az az időszak, melyben elterjedt az internet, és ez egy nagy információrobbanáshoz is vezetett, hiszen korábban a televíziók, a sajtó, a hirdetések szolgáltattak a legtöbb információval, azonban a net és a web 2.0-s alkalmazások népszerűségével ez az „áradat” megsokszorozódott. Ez a folyamat ma is tart, és egyre nagyobb hatása van a társadalomra, a különböző nemzedékekre, így ma megkülönböztetjük őket digitális szempontból bennszülöttekre és bevándorlókra. Lényeges megemlíteni, hogy már bennszülött és bennszülött között is van különbség aktivitása, vagy internettel való találkozása alapján.

Azonban az internet térhódításának idővel megjelentek az árnyoldalai, veszélyei is. Sok közül az egyik ilyen az információbiztonság kérdése. Mivel sokmilliárd ember használja minden percben, másodpercben a világhálót, lehetetlen nyomon követni és ellenőrizni minden megosztott, feltöltött információhadat, azok minőségét és biztonságát. Ennek pedig rengeteg komoly következménye lehet.

·         Az informatikai bűnözés

Mint a való világban, úgy az interneten is sok a bűnöző. Például rengetegen használnak manapság illegálisan bizonyos adatokat, szoftvereket.

Gyakori az adatok, szoftverek elleni támadás pl. vírusokkal vagy illetéktelen másolással vagy hozzáféréssel, így adatok veszhetnek el vagy veszíthetik bizonyosságukat. Igen elterjedt informatikai bűnözésforma a „kalózkodás”.

Magát a hardvert is sokan használják illetéktelenül, rácsatlakoznak a hálózatra, úgymond „lopják a netet”.

Egyre több a hacker, akik képesek arra, hogy feltörjék mások fiókjait, jelszavaikat és garázdálkodjanak helyettük a különböző oldalakon.  Ilyesmi tevékenységet folytatnak az ún. adathalászok is, akik különböző oldalakba „törnek be” (pl. céges) és az így szerzett jogosultságukat használják fel arra, hogy címeket, számlaszámokat, egyéb információt szerezzenek.

·         Technológiai kockázatok

Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy mikor, hol, mit teszünk fel a világhálóra, mert az óvatlan használatnak is lehetnek negatív következményei. Fontos tisztában lenni vele, hogy bármit is teszünk, magunk után ún. digitális lábnyomokat hagyunk hátra, melyeknek segítségével követhetővé, ellenőrizhetővé válunk.

Ezért nagyon tudatosan kell használnunk a különböző közösségi oldalakat, alkalmazásokat, szolgáltatásokat, és ennek megfelelően kell elvégeznünk az adatvédelmi beállításainkat, amelyekkel korlátozni tudjuk például az adatok nyilvánosságát.

Ez azért is lényeges, mert a személyes adataink között is rengeteg olyan található, amelyet nagyon könnyen fel lehet használni ellenünk. (Elég pl. az e-mail cím egy fiók feltöréséhez.)

Vagy például nem biztos, hogy jó dolog, ha mindenki láthatja, hol vagyunk egy adott pillanatban…

·          Pszichológiai veszélyek

Az internethasználatnak sok lélektani következménye is van. Elég arra gondolnunk, hányan használják álnéven vagy névtelenül a hálót, hányan adják ki magukat másnak, mint amilyenek valójában. Mivel azt állítunk be és töltünk fel, amit akarunk, így elég letölteni akárkinek a képét, és már is fel is használhatjuk profilnak. Vagy éppen titulálhatjuk magunkat felnőttnek akkor is, ha még kiskorúak vagyunk. Összességében tehát azt mondunk magunkról, amit akarunk, és ezt a „személyiségünket” kedvünkre változtathatjuk is. Mennyivel egyszerűbb úgy az élet, ha nem kell felvállalni önmagunkat, és egy kattintással kiléphetünk a konfliktushelyzetekből…

A pszichológiai veszélyek másik fajtája az ellenőrizetlen információrengeteggel járó különböző ingerek hatása. Például egy felnőtt tartalmat szolgáltató oldalt könnyedén meg tudnak tekinteni kiskorúak, gyermekek is.

Gyakori az internetes zaklatás is, emberek molesztálása pl. chaten, e-mailben, stb.

Ugyanakkor e környezetben is sűrűn megjelenik a függőség.

Hiedelmek, tévképzetek

Talán ezek a veszélyek is hozzájárultak a különböző hiedelmek, képzetek kialakulásához, melyek közül azonban sok téves.  Ezeket főként technofób emberek, vagyis a technológiától idegenkedők és félők „hozták létre”, melyre azonban ellentétjeik, a technofilek kontrázni tudnak bizonyos érvekben.

Például előbbiek szerint az internet magányosít, utóbbiak szerint összeköt. A technofóbok azt is vallják, hogy megöli a kreativitást, a gyerekek nem olvasnak, veszélybe kerülhetnek, nem megfelelő tartalmakat látnak, elbutulnak és a tanulmányaiknak is keresztbe tesz a sok „szörfözés”.

Ezekre ellenérv lehet az új önkifejező eszközök létrejötte az alkalmazásokban, és az e-bookok. Az a tény, hogy a gyerek meg tudja védeni magát, hiszen nem kötelező a bizonyos tartalmakat megnézni, de rengeteg jó információhoz is juthatnak, például megfelelően szerkesztett tananyagokhoz.

Érdekes a függőséget és az „online életmódot” elválasztó határvonal kérdése, hogy vajon ki számíthat függőnek. Manapság emberek tömegeit látni nap mint nap kezükben a telefonjukkal, tablettel, számítógéppel, de ez azt jelentené, hogy majd’ minden ember függő? Vagy csupán ez az új (elfogadott vagy nem elfogadott) életforma? Erről szerintem lehetne vitázni.

Például Kimberley S. Young úgy gondolja, ha az alábbi 8 tulajdonság, tevékenység közül legalább 5 igaz egy személyre, internetfüggőnek számít.

1.      intenzív internethasználat

2.      hangulatingadozások, idegesség, depresszió „elvonás” esetén

3.      tolerancia – egyre több online lét szükséges az öröm eléréséhez

4.      ismételt erőfeszítés a háló használatának abbahagyására vagy csökkentésére

5.      tervezettnél hosszabb online lét

6.      használat miatti kapcsolat- vagy munkaromlás

7.      hazudozás másoknak az internetes időtöltésről

8.      hangulatjavítás céljából használja

Összességében szólva szerintem az internethasználatnak bizony vannak egészségtelen és károsító fajtái, illetve a félelmek sem biztos, hogy tévesek, de ez véleményem szerint nagyon személyfüggő és kiküszöbölhető is kellő figyelemmel és tudatossággal, ahogyan a bűnözés és egyéb veszélyek ellen is meg lehet találni a „védőpajzsot”.

Források: http://prezi.com/ha2a7yrflo_d/bevezetes-az-informacios-kommunikacios-technologiakba-4-szeminarium/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Informatikai_biztons%C3%A1g

http://hu.wikipedia.org/wiki/Adathal%C3%A1szat

Sziasztok!
Az ELTE eLearning keretrendszerén belül tartottam egy kiselőadást egy mintakurzusról. A prezentációt a linken érhetitek el.

http://bit.ly/1bHZ9qi

Twitter-es Bonyodalmaim Története

Twitter-es Bonyodalmaim Története

-egy lány ismerkedése a mikroblog világgával-

https://blog.twitter.com/sites/all/themes/gazebo/img/twitter-bird-white-on-blue.png

 “A leggyorsabb, legkönnyebb módszer arra, hogy kapcsolatban maradj mindennel, ami érdekel Téged.” (Twitter honlapja)

Ebben a blogban a fő hangsúly a saját Twitteres tapasztalatomon van de először leszeretném írni mi is az a Twitter, mik az eredeti funkciói és milyennek kéne lennie a használata, ami majd később kicsit felborítva és össze kúszálva megfogalmazom ahogyan én éltem át ezeket az élményeket. Kezdődjenek hát az én Twitteri bonyodalmaim!

Története:

2006 októberében lett létrehozva, az Obvious Corp. által San Franciscóban. Noah Glass és Jack Dorsey az alapító atyái. Egy kutatási projektként indult.  2007-ben megnyerték a South by Southwest web díját, blog kategóriában. A Twitter egy ingyenes online alkalmaz amely internet kapcsolattal (ingyenesen) elérhető. Hanem van egy olyan funkciója is amely telefon alkalmazásként egy SMS áráért szinten megengedi a ‘tweet’-elést.

Second Life contra Való Világ

Second Life-os élmény beszámoló

Ebben a blogbejegyzésben egy rövid élménybeszámolóról szeretnék írni, a személyes találkozásom és a Second Life-os tapasztalatomról, valamint a szövegbe belecsempészek általános információkat a Second Life-ról. Majd a végén röviden kifejtem véleményem.

Virtuális oktatási környezet egyik eszköze: Second Life

A technológia gyors fejlődés által megadatott ma már a virtuális oktatási környezet is, ami olyan háromdimenziós (3D), mesterséges, a valóságban nem létező tér, ahol mi magunk és mások is háromdimenziós formában, térben és időben, egyszerre lehetünk jelen, és mindezt a saját nézőpontból ugyanannak látjuk. Főbb jellemzői: az avatarok, karakterek létrehozása, interaktív felület, valós idejű kommunikáció és virtuális pénzgyűjtés és annak felhasználása. Ilyen web 2.0-s eszköz a Second Life, Open Simulator és a Sloodle. Én a továbiakban a Second Life-ról fogok bővebben írni, mert alkalmam volt kipróbálni, és úgy gondolom, hogy nagyon hasznos lehet, ezért érdemes közelebbről is megismerni.

Korunk játéka a műholdas helymeghatározás?

A geolokáció olyan mobilos alkalmazások gyűjtőneve, melyekkel telefonunk GPS vevőjét kihasználva meghatározhatjuk mások számára, hogy hol vagyunk, illetve ők is meghatározhatják a saját helyüket. Bizonyos alkalmazások pontokat adnak a 'bechekkolásainkért', amiket a későbbiekben beválthatunk adott helyszínek, például éttermek, kávézók által ajánlott kedvezményekre.  Lehetőségünk van az adott helyről fényképet feltölteni, véleményt megosztani a többiekkel, vagy tippeket hagyni a hely felületén a később odalátogatóknak. Ha bejelentkeztünk egy helyre, látjuk, hogy kik vannak ott. A kezdőoldalon látjuk, hogy barátaink éppen merre járnak a nagyvilágban, kivel létesítettek kapcsolatot, vagy milyen helyeket kedvelnek. A továbbiakban fel fogom sorolni azt a párat, amit talán a legtöbben használnak.

Dokumentumszerkesztés és publikálás (jav.)

Dokumentumszerkesztés és publikálás

A mai világban már mindenki tudja, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a gépek, mindent gépiesítenek amit csak lehet, így téve egyszerűbbé a hétköznapokat és a "munkát" egyaránt. (Csak hogy a negatív hatásokról most ne beszéljünk.) Ez nem kerülte el a dokumentumok készítését sem. Ennek köszönhetően a munkahelyeken, iskolákban és a többi különböző intézményekben már gyakoribbnak mondható, hogy valamit nem kézzel írott, hanem pl. nyomtatott, gépelt, elektronikus formában kérnek el (pl. önéletrajzok, különböző dolgozatok, stb.). Ezért nagyon fontos mindenki számára, hogy tudjon dokumentumszerkesztőket kezelni, és tisztában legyen azok esetleges publikálásának szabályaival is. Mindkettő folyamatra sok lehetőség áll rendelkezésünkre és az eszköz is igen számos. A régi szövegszerkesztők mellett ma egyre elterjedtebbek, népszerűbbek az online alkalmazások, amelyek lehetővé teszik az eredeti lehetőségek mellett a közös szerkesztést, készítést, publikálást is, illetve nagy előnyük, hogy a produktumokat nem kell a gépünkön tárolnunk. E bejegyzés fő témáját leginkább ezek az alkalmazások adják.

Dokumentumkészítés lehetőségei

A különböző produktumok készítésére alkalmas programok olyan számítógépes alkalmazások tehát, amelyek valamilyen nyomtatható anyag létrehozására, szerkesztésére, formázására és esetleg  nyomtatására használhatók. Érdekesség (bár nem meglepő), hogy ez az egyik legkorábbi számítógép-alkalmazási terület. Az online környezetben való dokumentum-készítés azonban ennek egy viszonylag újabb, de nem kevésbé népszerű része. Rengeteg féle dokumentum készítésére van lehetőségünk, nem csak olyanokra, amik elsőként eszünkbe jutnak, ha  a szóra gondolunk, hanem pl. prezentációkat, gondolattérképeket, szófelhőket, infografikákat is készíthetünk. De menjünk szépen sorba.

·         Google Docs (Google Dokumentumok)

1.      Az egyik legelterjedtebb dokumentumkezelő

2.      Táblázatkezelő, szövegszerkesztő és prezentációkészítő is egyben

3.      Hasonló, mit a Microsoft Office Word, a legtöbb funkciója megtalálható

4.      Több is: lehetővé teszi a közös tartalomszerkesztést, a megosztást, stb.

5.      Felhő alapú tárolás jellemzi ( nem egy gépen tárolódnak az adatok)

6.      A dokumentum letölthető (pl. .doc formátum)

7.      A dokumentumok mappákba is rendezhetők („vidd és dobd” alkalmazással lehet irányítani)

·         Wikipédia („ a szabad enciklopédia”)

1.      „Ezt az enciklopédiát az olvasók szerkesztik.”

2.      A szerkesztéshez regisztrálni kell

3.      A tartalmat módosíthatjuk és törölhetjük is

4.      Keresés témakörönként, vagy kifejezésekre

5.      Többnyelvű lexikon online

[U1] 

·        Gondolattérkép-készítés

1.      „Egy kreatív tanulási eszköz”

2.      Egy anyag, téma feldolgozását, megtanulását segíti (kulcsszavakkal dolgozik általában)

3.      A központi témát akár altémákra is bonthatunk

4.      Szintén szerkeszthető közösen, tértől és időtől függetlenül

5.      Elkészíthetjük pl. Mindama, Mindmeister, bubble.us alkalmazásokkal

·        Infografikák

1.      „Alkalmazott grafikai terület, a rajz, a fénykép és a szöveg együttes alkalmazása”

2.      Gyakran használja a média, a tudomány, és az „üzlet”.

3.      Nagyon kreatív és egyedi lehet.

4.      Fontos az érthetőség, követhetőség.

5.      Legismertebb eszköz: Easelly

·        Szófelhőkészítés – A Wordle

1.      Egy szövegből kiemelhetjük a leggyakoribb szavakat ( a leggyakoribb lesz a legnagyobb)

2.      Az elrendezést, a színeket, betűket kedvünk szerint igazíthatjuk, tervezhetjük.

3.      Szintén megosztható társainkkal.

4.      Egyéb alkalmazások:  Tagxedo, Tagul, Word it out

Személy szerint természetesen már nekem is volt alkalmam többféle dokumentum szerkesztőt kipróbálni (online és nem online), és bár az online környezetben történő készítés a „fiatalabb”, tapasztalataim szerint sokszor praktikusabb mintha pl. a Microsoft –Office Word-öt használnánk. Tudásban, lehetőségeiben egyre bővül, fejlődik, és szinte minden olyat meg lehet csinálni online is, mint „offline”. Oktatási, szakmai szempontból főleg előnyös, hiszen remekül alkalmazható csoportmunkák elkészítésére is, nagyobb esélyt ad a közös gondolkodásra, munkára.

A dokumentumok publikálása

 Az elkészült dokumentumaink publikálásánál fontos a szabályok, az „illem” betartása, ugyanúgy, mint a való világban.  Ezekhez ad segítséget az e-Etikett. Figyelnünk kell a források minőségére, helytállóságára, helyességére, és fontos, hogy hivatkoznunk is kell rájuk. Gyakori probléma a szerzői jog (copyright) sérelme, és ideköthető a kalózkodás is. Szintén gond lehet, hogy mivel mindenki publikálhat és akármit, magas fokú ellenőrzés nem lehetséges, és olyan tartalmak is megjelenhetnek, amelyek valamilyen szempontból szabálysértők. 

Népszerű „publikáló oldal” az Issuu és a Scribd, illetve a már említett Google Docs is.

Forrás: http://prezi.com/sjnflqx2gkr4/bevezetes-az-informacios-es-kommunikacios-technologiakba-2-szeminarium/

---

 [U1]